a kislány bosszúja
Olivia nagyon korán kelt. Sikerült is kijutnia a házból úgy, hogy senki sem vette észre. A kislány az ajtón kilépve hunyorogva állt a napfényben, aztán lerohant a stéghez. A háztól nem láthattak oda, eltakarták a sziklák. Volt egy terve...
Odafönt mit sem sejtve alszik anya. No meg Warren bácsi, az átkozott. Anyja után Olívia is így emlegette azt az undorító férfit. Tavaly ilyenkor bukkant fel, papírokat lobogtatott a kezében, miszerint ez a ház voltaképpen az övé, mert apa a halála előtt eladta neki.
Olívia csak tizenegy éves volt, ártatlan kislány még, aki nem mindent értett, de azt látta, hogy az anyja napról napra szomorúbb, fojtogatja a tehetetlen harag. Warren bácsi már egy éve lakik a házukban, folton bírósággal fenyegetőzik, kiabál, és ezer módon próbálja elűzni őket. Tegnapelőtt közölte, hogy még egy hét az élet, aztán rendőrrel dobatja ki mindkettőjüket...
A kislány úgy érezte, ezt nem szabad annyiban hagyni. És azt is tudta, az anyjára nem számíthat, hiszen ő csak sírdogál, még éjszaka is szipog. Márpedig Warren nem olyan akit a sírás meghat.
Olívia körülnézett. Senki nem jár errefelé ilyenkor. Warren minden délelőtt, amikor visszatér a tengerről, kihúzza a csónakját ide a homokra. A kézi fúróval először nehezen boldogult, de hamar kiismerte. Egyre gyorsabban tekerte. A csónak járódeszkáit félrerakta, és a fenékbe hat lyukat fúrt, úgy arasznyira egymástól. Előbb a kis fúróval csinált egy alig észrevehető lyukat, aztán a nagyobbal kiszélesítette.
Olívia gyorsan eltűnt a szerszámaival együtt. Anyával reggelizett éppen, amikor látta, hogy Warren a horgászfelszerelésével elindul lefelé. Amikor észrevette őket, gonoszul vigyorgott:
- Már csak öt nap, és eltűntök innen, boszorkányok!
- Hová is mennénk? - kérdezte halkan anya. - Ez az otthonunk, semmink sincs ezen kívül...
Olívia vigasztalta volna az anyját, de egyelőre hallgatott. Majd este.
A kislány a délelőttöt a sziklán töltötte. Néha visszanézett a házra. A ház szép volt - és egyre szebb, ahogyan múltak az órák. Warren ugyanis nem jött meg a szokott időben. Olívia látta maga előtt a csónakot. Egyszer csak betör a víz, de a járódeszkák miatt Warren csak akkor érzékeli, amikor már arasznyira áll odabent. És Warren nem tud úszni! Maga dicsekedett ezzel, jelezve, milyen bátor! Hiszen lám, így is kimerészkedik a mély vízbe horgászni... Sokan hallották ezt a kocsmában, ők mondták vissza anyának. Így tudta meg Olívia, az ártatlan kislány is.
Este azt mondta az anyjának:
- Ha kimentette volna egy hajó, már tudnánk. De elvitte az áramlat, az erős szél. Felborult a csónakja és mivel nem tudott úszni, hát vége, megfulladt...
Anya a könnyein át ránevetett:
- Bár igazad lenne, kislányom!
Olívia csak mosolygott magában. Ártatlan kislány volt, de azért tudta, amit tudott.
Senki nem hitt nekik
Anya ügyvédet fogadott, de nem sikerült bebizonyítania, hogy azon az állítólagos szerződésen nem a férje aláírása szerepel. Ügyes hamisítvány. Warren azt állította, hogy apa nagy kölcsönt vett fel, mielőtt meghalt, és a kölcsön fedezetét a ház jelentette.A kislány úgy érezte, ezt nem szabad annyiban hagyni. És azt is tudta, az anyjára nem számíthat, hiszen ő csak sírdogál, még éjszaka is szipog. Márpedig Warren nem olyan akit a sírás meghat.
Olívia körülnézett. Senki nem jár errefelé ilyenkor. Warren minden délelőtt, amikor visszatér a tengerről, kihúzza a csónakját ide a homokra. A kézi fúróval először nehezen boldogult, de hamar kiismerte. Egyre gyorsabban tekerte. A csónak járódeszkáit félrerakta, és a fenékbe hat lyukat fúrt, úgy arasznyira egymástól. Előbb a kis fúróval csinált egy alig észrevehető lyukat, aztán a nagyobbal kiszélesítette.
Eltüntette a nyomokat
Gondosan összeszedte a fűrészport, ami kipergett a fúró mellett. Amikor végzett a lyukakkal, mindet begyömöszölte a nedves fűrészporral, aztán visszatette a járódeszkát. Warren akkor sem veheti észre a lyukakat, ha valamilyen okból felemeli a deszkákat. De miért venné fel, hiszen csontszáraz most a csónak feneke. De nem lesz ilyen sokáig.
Olívia gyorsan eltűnt a szerszámaival együtt. Anyával reggelizett éppen, amikor látta, hogy Warren a horgászfelszerelésével elindul lefelé. Amikor észrevette őket, gonoszul vigyorgott:
- Már csak öt nap, és eltűntök innen, boszorkányok!
- Hová is mennénk? - kérdezte halkan anya. - Ez az otthonunk, semmink sincs ezen kívül...
Olívia vigasztalta volna az anyját, de egyelőre hallgatott. Majd este.
A kislány a délelőttöt a sziklán töltötte. Néha visszanézett a házra. A ház szép volt - és egyre szebb, ahogyan múltak az órák. Warren ugyanis nem jött meg a szokott időben. Olívia látta maga előtt a csónakot. Egyszer csak betör a víz, de a járódeszkák miatt Warren csak akkor érzékeli, amikor már arasznyira áll odabent. És Warren nem tud úszni! Maga dicsekedett ezzel, jelezve, milyen bátor! Hiszen lám, így is kimerészkedik a mély vízbe horgászni... Sokan hallották ezt a kocsmában, ők mondták vissza anyának. Így tudta meg Olívia, az ártatlan kislány is.
Este azt mondta az anyjának:
- Ha kimentette volna egy hajó, már tudnánk. De elvitte az áramlat, az erős szél. Felborult a csónakja és mivel nem tudott úszni, hát vége, megfulladt...
Anya a könnyein át ránevetett:
- Bár igazad lenne, kislányom!
Olívia csak mosolygott magában. Ártatlan kislány volt, de azért tudta, amit tudott.
Bátor kiscsaj